A tavaly őszi Frankfurt Maraton jó nagy pofon és jó nagy tanulság volt nekem . Szerencsére nem a kedvem ment el örökre a futástól , hanem inkább feltüzelt megint .Nagyon sokat filóztam a dolgon, és arra jutottam , még utoljára belevágok ! Ha nem sikerül ,akkor legalább elmondhatom ,hogy nem harc nélkül adtam meg magam , és azt is , hogy enn
yi év alatt rá kellett volna már jönnöm , hogy nem vagyok maraton futónak való…
Első lépésként megcéloztam a tudományos felkészülés lehetőségét ! Irány a Sportlabor !! Így , közel az ötvenhez , talán nem fog ártani , ha megnézem , mire vagyok még képes ! Lenyomtam egy terheléses vizsgálatot és megállapítást nyert,hogy futhatok . Közben megismerkedtem egy szimpatikus csapattal és rengeteg hasznos tanáccsal, gyakorlati ötlettel láttak el . Beszélgetés közben eljutottunk oda,hogy akár edzői segítséget is kaphatok Tőlük , amit egy hírtelen ötlettől vezérelve , elfogadtam !
Így hát december elején belevágtunk Szilágyi Tibivel a nagy közös útba !
4 hónap igen kemény és változatos munka volt . Rengeteg régi-új inger ért , ujjra résztávoztam rövidebbeket is , szinte minden edzés végén repülőztem sokat (eleinte , bevallom , kínszenvedés volt , de aztán olyannyira bejött a dolog,hogy ráéreztem az ízére és már használt is ! ) ! Hetente háromszor erősítés ( nagyon rég voltam ennyire fegyelmezett , egyetlen egyet sem hagytam ki , én csodálkoztam ezen a legjobban ) és sok nyújtás .
Lassan-lassan éreztem ,hogy javulnak az eredmények . Egyre jobban bírtam a sorozatterhelést, és már tudtam 2-3 naponta erősen futni .
Elérkeztünk a nagy naphoz : Bratislava Maraton !
Már előző nap kiutaztunk Pozsonyba , rajtszám felvétel , tésztaparti , ráhangolódás ! Nagyon jó társasággal mentem , Laluska Zsuzsi , Józsa Gabi és Makár Laca voltak az úti társaim .
A verseny reggelén eléggé borús , de az előzőnél lényegesen kisebb szelű idő várt minket . Néha szemerkélt az eső és 6-7 fok volt . Amolyan ideális futó idő , mondhatnánk , bár az én ízlésemnek talán kicsit hűvös .
Rajt 10-kor . Nem sikerült teljesen előre furakodnom az induláshoz , így kb.20-30 másodperc séta volt az elején .Aztán „kiszabadultunk” a nyílt utakra és végre lehetett menni . Viszonylag hamar rátaláltam az utazó tempóra ( a tervek szerint valahol 4 perc környéke , egy kicsivel talán alatta . Ez vagy 2 km-ig így is volt ,de egy sürgető inger bezavart az első bozót mögé és egy gyors technikai szünetet tartottam . Ez nem túl profi magatartás , tudom , de úgy éreztem , most még belefér . hamar ujjra felzárkóztam azok mögé,ahonnan kiszálltam .Innen az elkövetkező 15-16 km-er eseménytelenül telt , egyenletesen 3:55-56 iramban . Mivel két körös a verseny és sok félmaratonos is indult , nem voltam egyedül .Fel-fel futottam kisebb bolyokra , és 12 km-nél egy 3-4 fős társaságba keveredtem . Kicsit eklektikus volt az iramuk , ezért inkább élre álltam , de néha elém szaladtak . Az egyik ilyen érthetetlen előzés közben a szlovák kolléga rálépett a lábamra . Ezzel nem is lett volna különösebb probléma , csak éppen éreztem,hogy kikötődött a cipőfűzöm , pedig jól eldugtam a végeit , szokás szerint .
Néhány lépés erejéig még elgondolkoztam ,hogy mit is tegyek ! Persze , aztán győzött a józan ész , megállás és cipőkötés . Ez persze egyszerűen hangzik , csak éppen kicsit már elvolt gémberedve a kezem és elszerencsétlenkedtem egy ideig (mint utólag az óra adataiból kiderült , egy percig ) . De szerencsére hamar felvettem a ritmust újra , és befejeztem az első kört . A célkaput elhagyva rá kellett jönnöm, hogy innen bizony egyedül folytatom az utat , ugyanis közel-távol egyetlen futót sem láttam .
De fejben nagyon egyben voltam, és ez ma sokat ért .A pályán van egy hosszú egyenes , melynek egyik felén elfutunk egy fordítóig és az út másik felén vissza. Messzire ellátni és kicsit olyan végtelennek tűnik . Ráadásul már tudtam , hogy a fordítás után szembe fog fújni a szél . Éppen a kanyarodás előtt utol ért egy négy fős társaság . Mivel ők futottak fel rám érthetetlen volt számomra,hogy miért álltak be mögém ! Kijjebb húzódtam , hogy hagy menjenek el , erre , mint a bringa versenyeken , jönnek utánam ! Mutatom nekik, hogy tessék , lehet tovább fáradni , de továbbra is mögém sorakoztak . Valahogy az egész szitu érthetetlen volt de fölöslegesen nem agyaltam a dolgon . Aztán mikor befordultunk a szélbe , megelőztek ! És nem csak előztek, hanem ritmust is váltottak . Ekkor jártunk kicsivel 30 km előtt . Ekkor éreztem először,hogy valami nem stimmel . Nem volt semmi különösebb gondom, csak egyszerűen nem tudtam gyorsítani . lassan,nagyon lassan távolodtak tőlem , ami azért elég bosszantó volt , hiszen velük kellett volna tartanom és akkor legalább valamennyit megúsztam volna a szélből . De nem ment . Mivel két kis lapos kulacsba adagoltam ki a gélt , gyorsan iszogatni kezdtem , hátha a plusz energia segít . Semmi hatása nem volt , talán csak annyi,hogy nem lassultam tovább . Aztán , mikor visszaértünk a kanyargós belvárosba , már szem elől vesztettem őket .
Innen ( 35 km ) viszont már egyre lassabb lettem . Minden erőfeszítésem ellenére minden kilométer egy picit , de lassabb lett . Éreztem,hogy egyre rövidebbeket lépek , beszűkül a mozgásom , lassulok . Elég pocsék élmény volt . Viszont egy pillanatig sem fordult meg a fejemben a kiszállás gondolata , tudtam,hogy végig megyek , csak rossz volt,hogy elúszni látszott a kitűzött ( álmodott ? ) idő .
Végre elérkeztem az utolsó kilométerhez ! Itt már sokkal többen szurkoltak , ráadásul ott voltak a srácok is ! Nagyon jól esett Józsa Gabival pacsizni és hallani Lacáék szurkolását .
Így aztán végül is jó érzéssel , de nagyon fáradtan értem célba . 2:52:35 lett , 
32. hely és a korosztályomban 2. lettem . Ez egy kicsit kárpótolt az elveszett időért .
http://sportsofttiming.sk/en/race/results/1443?rid=1667&eventid=1&genderid=1
